Munkahelyi humorzsáknak lenni nem veszélytelen. Matt történetében a kolléga nyolc munkatársát zárta össze két négyzetméterre, amiért majdnem kapott egy kollegiális pofont.
Ügyfélszolgálat, jönnek-mennek az új kollégák, akik közül senki nem kerülhette el Tibcsi vicceit. A klasszikus egércserés poénját, amikor az újonc egere helyett a saját vezeték nélküliét csatlakoztatja a géphez, aztán segítőkészen megjelenik a bénázó áldozat mögött, és elmagyarázza, hogy ez egy speciális munkaállomás, ahol a monitor előtt mozgatott ujjal kell irányítani a kurzort, mindenkivel eljátszotta. Onnan tudtuk, hogy valakinek az az első napja, hogy mutogatott a monitornak, miközben Tibcsi bíztatta, hogy menni fog. Csomagolt be asztalt takarófóliával, masszívan körbecelluxozva, lazított meg székkarfákat, meg volt egy külön erre a célra preparált irodai kávéscsészéje, keményre zselésített műkávéval, amivel persze "megbotlott", ha jött szemből valaki, aztán hangosan röhögött a rémülten félreugró kollégán. Unta már mindenki az agyzsibbasztó dolgait, de senki nem szólt be neki, amolyan megtűrt őrült volt. A kedvenc viccei egyike volt, hogy amikor többen elindultak lifttel a másodikról, ő azzal, hogy már nem fér be, leszaladt a földszintre és jó néhány pillanatig nem engedte kinyílni az ajtót. Nem kell hozzá komoly erő, csak rá kell lépni a két önműködő ajtórész találkozására, mint az autóban a gázpedálra, a bentiek pedig rémülten nyomkodják a gombokat és a vészcsengőt. Az utolsó ilyen liftbe zárós poénja olyan jól sikerült, hogy az ajtó akkor sem nyílt ki, amikor elengedte, sőt a következő egy órában sem, a szerelőknek kellett kiengedniük a nyolc embert, akik közül az egyik lány pánikrohamot kapott, utána meg elájult. Tibcsi megúszta egy írásbeli figyelmeztetéssel, meg egy majdnem-pofonnal az egyik kimentett kollégától. Azóta visszafogottabban viccel.
Ilyen az, amikor a poénból egycsapásra para lesz.
