Az élet valamiért mindig úgy hozza, hogy a mi nélkülözhetetlen, pótolhatatlan, és az egész cég működését alapjaiban biztosító pozíciónk fontosságát a menedzsment alig ismeri el. Állandóan bizonyítanunk kell, szemben Egonnal, aki sokszor hónapokig a ceruzát sem emeli meg, és ezért saját iroda jár neki. Ha nagyon bepöccenünk egy ilyen egonszerű kollégára, így hozhatjuk finoman a tudtára, hogy véleményünk szerint munkatempójával és elkötelezettségével száz év múlva is abban a pozícióban és műbőr főnöki székben ülhet, amit már most is érdemtelenül bitorol.
A jól kidolgozott poén ellen szól, hogy valószínűleg senki nem venné észre a többszáz fős szervezetből, még Egon sem...
