Amikor néhány hete körbeküldtük a felhívást azzal, hogy elcsépelt, kínos, beteg poénokkal riogató kollégák szánalmas poénjait várjuk, nem gondoltuk volna, hogy rögtön az elején egy lovestory is beérkezik. AndiX-ot saját bevallása szerint annyira megbolondította az irodai Humor Harold, hogy a végén hozzá is ment.
A munkahelyi ismerkedésről sosem voltam jó véleménnyel, talán azért mert a házinyulas hasonlat alapján irtóztam attól, hogy bármikor is préda legyek. Az első munkahelyemen ennek köszönhetően nem is alakult ki olyan szituáció, amiből esetleg kínos visszautasítás, utána pedig egymás folyamatos kerülgetése alakult volna ki. Három év után azonban - részben szakmai okokból - váltani kényszerültem, és egy teljesen új közegben kezdtem el dolgozni. Az előző munkahelyemmel ellentétben itt sokkal kötetlenebb volt a hangulat, mindennaposak voltak a poénok és vicces átverések, amiben mindenki előtt élen járt Dávid, a cég ügyeletes mókamestere. Eleinte nem tudtam mit kezdeni a fura szóvicceivel, és azzal, hogy állandóan más-más rádiós slágert fütyült, ami befúrta magát a fejembe és nem tudtam kiverni onnan egész nap, sőt előre készültem csípős megjegyzésekkel arra az esetre, ha velem is eljátsza a vezérigazgatós viccét. (A vezér angol volt, Dávid pedig azt játszotta, hogy az ő hangján asztali telefonon felhívta a kollégákat, hogy a belépőkártyájukkal jelenjenek meg az irodájában, ami egyébként állítólag a kirúgási procedúrát jelentette a cégnél.) Valami miatt viszont engem kihagyott az átverésekből, ami őszintén szólva egy idő után picit zavart is. Talán pont emiatt történt, hogy amikor már szinte az idegeimre ment a fütyülésével, hangosan rászóltam, nem is azért, mert annyira zavart, csak szerettem volna észrevetetni magam. A Take on me-t fütyürészte, amikor rácsattantam, hogy abbahagyná-e, mire csak annyit mondott, hogy A-HA és abbahagyta. Ez viszont annyira bájos volt, és vicces is, hogy kicsit elszégyeltem magam, és rögtön írtam neki egy e-mailt, hogy sajnálom, nem akartam megbántani. Erre csak annyit kérdezett, hogy akkor fütyülheti-e tovább, mire csak annyit válaszoltam, hogy A-HA. De nem fütyülte. Ami ezután jött, az klasszikus munkahelyi szerelem (amitől ódzkodtam!) és nem is tartozik ide. Tavaly házasodtunk meg, néhány kollégánk is ott volt. Dávid azóta sem változott, ugyanaz a vicces "kolléga", aki engem biztosan mindig megnevettet.
Ez igazán romantikus volt, el is morzsoltunk egy könnycseppet, persze csak viccből.
